Mit tegyünk, ha ünnepnapokon a gyermekünk csak az édességet enné?

Ismeritek azt a káoszt, amit egy (vagy több) édesség és ajándéklázban pörgő gyermek tud okozni? Az aggodalmat, hogy mit csináljunk a rokonok által hozott édességhalmokkal? A nagyi tukmálását, amikor 10 perccel ebéd előtt még a túrórudit nyújtja, majd nem érti, miért nem eszi a gyermek a borsólevest? A feszültséget, amit a gyermek folyamatos nyaggatása okoz: „Kérek még nyalókát, nem almát akarok enni, hanem a csokit amit a Mikulás hozott!”

Mindannyian egészséges gyerekeket akarunk nevelni. Az, ahogyan az ünnepek során az édességet kezeljük, nagyon fontos ehhez. A túlzott megszorítás azt okozhatja, hogy a gyermek sosem tanulja meg az önkontrollt, de ha nem húzunk határokat, az egészséges, változatos étkezés helyét átvehetik a gumimaci, csokinyuszi és sütihalmok.

Tehát mi a célravezető hozzáállás?

Először is: fogadjuk el, hogy az ünnepek stresszel járnak – nem csak a felnőttek, de a gyermekek számára is. A kiszámíthatatlan, irányíthatatlan viselkedést nem a cukorsokk okozza önmagában, hanem az egész csomag: a rutin megváltozása, a szokatlan emberek, tömeg, hangzavar, az ajándékozás izgalma… Ha számítunk rá, hogy ezek meg fognak mutatkozni a gyermek viselkedésében, máris könnyebb lesz kezelnünk a helyzetet.

Ahhoz, hogy a gyermekek önuralmat tanuljanak az édességek fogyasztásával kapcsolatban, a munka nem az ünnepnapokon, hanem a hétköznapokon kezdődik.

Sokkal több hétköznap van egy évben, mint ünnepnap. Ezeken a napokon a további stresszfaktorok nélkül, nyugodt, megszokott környezetben taníthatjuk a gyermekünknek, hogy az édesség finom, de nem az egyetlen finom dolog. Ezt úgy tehetjük meg, ha mindenféle felhajtás nélkül, más ételekkel egyenrangú módon kínáljuk fel.

Nem vagyok desszertpárti. Az egyed meg az ebédet, utána lesz sütemény egyenes út ahhoz, hogy a gyermek jutalomként értelmezze az édességet. Márpedig a legjobb, ha sosem használjuk jutalomként az édességet!

Ezért azt javaslom, hogy az édesség a tízórai vagy az uzsonna része legyen – nem minden nap, de rendszeresen kínálhatunk sütit, csokit, édességet – a napi ajánlott hozzáadott cukor mennyiséget nem túllépve, nem önmagában, hanem egyéb kisétkezésnek való ételek, például gyümölcs, diófélék, sós kréker, stb. mellett.

Ezt a rutint már 2 éves kortól elkezdhetjük kiépíteni. Az édességek megfelelő helyen kezelése kisgyermekkortól egész felnőtt korunkig nagyon fontos része az ételhez fűződő egészséges viszonynak.

Viszont amikor jönnek az ünnepek, és a gyermek sok édességet kap, ismerjük fel, hogy ez egy különleges nap. Ne emeljük a stresszfaktort tiltással, vitatkozással – engedjük el a gyeplőt.

Hogy miért jó ez?

A gyermek megkapja az irányítást – figyeljük meg, mihez kezd vele! Lehet hogy túlzásba viszi az édességfogyasztást: ilyenkor finoman segíthetünk neki eljutni a felismerésre, hogy a túl sok édesség nem esik neki jól. De az is lehet, hogy pozitívan csalódunk. Fáradtságos munkánk meghozta a gyümölcsét, a gyermek tudja, hogy az édesség nem egy különleges, elérhetetlen dolog, ezért akkor sem habzsol, amikor megtehetné – már kialakulóban van az önkontrollja. Ilyenkor csak magunkban örvendezzünk: a legjobb, ha sosem csinálunk nagy ügyet a gyermekünk ételhez kapcsolódó döntéseiből.

Akárhogy is, az ünnepnapok legfontosabb része, hogy együtt van a család. Helyezzük előtérbe a közös időtöltést, tervezzünk a programba sok szabadtéri, mozgással járó tevékenységet, hogy levezessük a fölös energiákat, és fókuszáljunk arra, hogy pozitív közös emlékeket teremtsünk!

És ha véget ért az ünneplés, a gyermekkel közösen elrakhatjuk a megmaradt csokoládét, hogy legyen miből enni tízóraira, uzsonnára, ahogy már megszoktuk.

Nagyon fontos beszélni róluk – és nem lehet annyival letudni a témát, hogy kerüld el őket!
Természetesen lehet egészségesen étkezni mindenféle bolti cucc, meg késztermék nélkül is.
De ez még nem jelenti azt, hogy ne lehetne semmilyen készterméket vagy finomított alapanyagot (pl cukrot, proteinport vagy olajat) fogyasztani ahhoz, hogy tökéletesen egészségesek legyünk!
Ezt leírom még egyszer, mert NAGYON fontos.

Egy teljesen egészséges étrendben elférnek feldolgozott ételek is!

Sőt, néha kifejezetten előnyösek – mert a feldolgozás megkönnyítheti, hogy hozzájussunk valamihez, amit amúgy nehezünkre esik eleget bevinni. Azok az alapanyagok, amiket nem ismerünk, nem fognak ártani nekünk – az emésztőrendszerünk nem tud olvasni, ellenben (ha egészségesek vagyunk) nagyon jól tudja a dolgát – hogy hogyan eméssze meg amit megeszünk.
Ha megvannak a belső szerveink (máj, lép, epe, vese), akkor a szervezetünk automatikusan méregtelenít. Teszi ezt folyamatosan, mindenféle egyéb trükk, kúra vagy csodaszer nélkül.

És ezzel fontos ponthoz érkeztünk – az adalékanyagok és finomított, feldolgozott ételek NEM mérgezőek. Ha nem vagy allergiás, nincs intoleranciád vagy cöliákiád, ezek az alapanyagok – mértékkel fogyasztva – NEM fogják tönkretenni se az emésztésed, se a bélrendszered.

Itt egy nagyon régi elv ábrázolása – már az ókori görögök is tudták, és nem szabad elfelejtenünk, mert a mai napig igaz marad – az, hogy valami ártalmas-e, nem értelmezhető dózis nélkül, anélkül, hogy tudnánk, mennyi az, amennyi a szervezetünkbe kerül. Minden amit elfogyasztunk, legyen akármilyen természetes vagy feldolgozott étel, kémiailag molekulákból áll – és ezek mind veszélyesek lehetnek az emberre, ha nem tartjuk be a biztonságos mennyiségeket.

Minden élelmiszerekben használt adalékanyagnak, legyen az édesítőszer, tartósítószer, állagjavító, színezőanyag, vagy akármi más, létezik tesztelt, és bejáratott dózis értéke, amíg még teljesen biztonságos a fogyasztásuk. Ezek az anyagok okkal kerülnek az ételeinkbe, hasznuk, funkciójuk van. A gyártók nem akarják megmérgezni a fogyasztóikat, remélem ezt nem kell magyarázni.

Viszont amikor feldolgozott ételekhez nyúlunk, tudni kell jól választani! És ez nem azt jelenti, hogy félni kell egyes összetevőktől, hanem azt, hogy meg kell tanulni összetevőlistát olvasni és értelmezni.

Tudni kell, hogy naponta maximum 30 g hozzáadott cukrot javasolt fogyasztanunk, és hogy az ideális fehérjebevitel a kalóriáink 10-35 százaléka, míg zsírból ennél kicsit kevesebbet szeretnénk (nem ugyanaz nőnek-férfinek, és gyerekeknek sem, nekik kicsit magasabb az ideális zsírbevitel). Ismerni kell azokat az alapanyagokat amikre érdemes fókuszálnunk. Ez egy nagyon nagy téma, de az információ elérhető, és én is szívesen segítek egyéni tanácsadás formájában, hogy megtaláld a számodra ideális diétát.

Gyakran belefutok abba a téves elképzelésbe, hogy valami rosszabb csak attól, hogy nagyüzemi, vagy feldolgozott. Ez így tényszerűen nem igaz. És nagyon-nagyon egyszerű a magyarázat. Egyes növényeket meg kell főzni, hogy jól, vagy könnyebben emészthetőek legyenek – a feldolgozás itt elengedhetetlen. Hogy a babot egy konzervgyárban főzik meg, vagy te főzöd otthon, egyáltalán semmit nem változtat a tápanyagtartalmán. Más növényeket néha hőkezelve, néha nyersen, hol jobban, hol kevésbé aprítva fogyasztunk. Az, hogy te vágod kockára a répát a levesbe, vagy fagyasztva/konzervben, felkockázva veszed, semmit nem változtat a tápanyagtartalmán.
Hogy az 1 liter növényi tejbe kerül-e 3 g xanthángumi, teljesen mindegy egy 50-100 kilós emberi szervezetnek.

Készételeknél épp csak kicsit bonyolultabb a téma – de nem a feldolgozás ténye az, ami lényeges, hanem hogy mi történt a feldolgozás során. Milyen arányban kerültek abba az ételbe mikrotápanyagokban dús, vagy csak üres kalóriákat tartalmazó hozzávalók? Ez igaz, akár egy fagyasztott, konzerv, vagy éttermi készételről van szó. Könnyű azt találni, hogy ezekbe az ajánlottnál több só, olaj, finomított szénhidrát kerül (De nem mindig van így!) – ezért, ha ilyen ételekre esik a választásunk, érdemes azon gondolkozni, hogyan tudjuk őket kiegészíteni, hogy ezt kompenzáljuk – általában erre a legegyszerűbb megoldás egy salátát, vagy gyorsan párolt zöldségköretet (egy adaghoz 20 dkg fagyasztott zöldségmix, ½ kk szárított zöldfűszer vagy fokhagymapor, 1 ek víz és 8-10 perc a mikróban) dobni mellé, és – a választott ételtől függően – esetleg a nap további részében is fókuszáni rá, hogy tápanyagdúsabb ételeket fogyasszunk.

Ezen kívül sosem szabad elfelejteni, hogy az étkezés nem csak tápanyagbevitel kérdése!
A menütervezés egy komplex és sok energiát igénylő dolog. (Amikor személyreszabott heti menüt készítek egy kliensnek, abban nekem 6-10 munkaórám van a diéta komplikátságától függően! – Ilyet neked is szívesen készítek, hogy levegyem a válladról ezt a feladatot.)
Amikor otthon menüt tervezel magadnak vagy a családodnak, vagy csak elmész bevásárolni, vagy benézel a kamrádba, mindig mérlegelésre kerül, hogy milyen alapanyagok elérhetőek és megfizethetőek, milyen recepteket ismersz és van időd, erőd elkészíteni, mit szeretsz-kívánsz enni, hányan fogtok együtt étkezni, hol és mikor… És persze az ember nem mindig tervez, vagy azt sem tudja pontosan, mit kéne szem előtt tartania.
Éppen ezért sokszor könnyebb feldolgozott alapanyagokhoz nyúlni. Kevés ember engedheti meg magának, hogy órákat töltsön az ételei elkészítésével, ráadásul sok friss, tápanyagdús alapanyag gyorsan megromlik (erre van egy gyors tippem: Amikor csak szükséges használd ki a fagyasztót!).
Mindezekkel együtt lehet okosan választani, hogy mikor mit engedünk el vagy készítünk mi magunk. És rendben van, ha a feldolgozott ételhez nyúlunk, mert időt, energiát, pénzt akarunk spórolni. És az is rendben van, ha úgy szeretnénk javítani az étkezésünkön, hogy közben végesek az erőforrásaink!
Itt vagyok, segítek megtalálni a számodra legjobb megoldásokat!