Ez a téma nyilvánvalóan nagyon nagy, ezért csak néhány részletbe megyünk bele ma.
Első lépésként nagyon fontos tudni, hogy 6 hónapos korig a gyermek egyetlen tápláléka az anyatej vagy tápszer. (Ettől csak akkor térünk el, ha up to date, gyermekekre specializálódott gasztroenterológus orvos javasolja – komoly indokkal.)
Hat hónapos kortól, és ha a gyermek a készenlét jeleit mutatja, elkezdhetjük a hozzátáplálást.
Ha a gyermek kezdetben egyáltalán nem érdeklődik a szilárd étel után, ne aggódjunk, csak kínáljuk erőltetés nélkül, míg meg nem jön a kedve. Nem meglepő az sem, ha a gyermek még hónapokig elutasít minden élelmiszert, de szépen fogyasztja az anyatejet, tápszert, és megfelelően növekszik – bár érdemes néhány pontot “ellenőrizni” (ilyenkor felmerülhet vas vagy vitaminhiány, illetve fizikai elváltozás, ami megnehezíti számára a falatok lenyelését).
Egy éves kor környékén szeretnénk, ha a gyermek már fogyasztana falatokat, kezdene az anyatej mellé egyéb tápanyagforrásokat is elfogadni. Ha még nem tartunk itt, ideje elkezdeni utánajárni az okoknak.
Akár pürézünk, akár a falatkás hozzátáplálást választjuk, nagyon fontos, hogy ne erőltessünk semmit – viszont szinte bármit adhatunk, a legtöbb hozzátáplálási táblázat ajánlásainak nincs semmilyen tudományos háttere. A hozzátáplálás során a legfontosabb célunk, hogy változatos ízű és textúrájú, tápanyagdús ételekkel ismertessük meg a gyermekünket.
(Amit kerülni kell: penészes ételek, nyers tej-tojás-hús, méz – ne sózzunk túl erősen, kerüljük a hozzáadott cukrot, de használjunk nyugodtan zöldfűszereket. Figyeljünk a higiéniára, távolítsuk el a magokat, csontokat, szálkákat, és vágjuk fel a fulladásveszélyes dolgokat, pl a szőlőszemeket 4 gerezdbe, a dióféléket pedig őrölve vagy mogyoróvaj formájában kínáljuk.)
Ha úgy döntünk, a családi étkezésből kap a baba, az véleményem szerint a legegyszerűbb és leghitelesebb módja a hozzátáplálásnak – arról nem is beszélve, hogy ez az egész család számára minőségi javulást hozhat az étkezésben.
A legfrissebb ajánlások szerint, ha pürés hozzátáplálást választunk is javasolt hamar kezébe adni a babának falatokat, és hogy saját kanalat kapjon – hagyjuk játszani, maszatolni az étellel, ez nagyon fontos része az ismerkedésnek! Tanuljuk meg a fulladás és az öklendezés közti különbséget. Figyeljünk, hogy fulladás esetén közbe tudjunk lépni, de hagyjuk, hogy öklendezzenek, és ezzel felfedezzék a saját határaikat.
Egy és két éves kor között az anyatej szerepét fokozatosan felváltja a szilárd étel – de a hosszan szoptatás továbbra is fontos tápanyagokat nyújthat gyermekünk számára (a természetes leválasztódás ideje 2-7 éves kor közé tehető – ha 18 hónapos kor előtt abbahagyjuk a szoptatást, a gyermeknek szüksége van tápszerre, hogy pótolja a kieső tápanyagokat).
Sokszor felmerült már kérdésként, hogy baj-e, ha az esti/reggeli utolsó üveg tápszer két éves kor után is megmarad – erre a válasz egyértelműen az, hogy nem.
Ahogy a gyermek egyre kevesebbet szopik/ kevesebb tápszert fogyaszt, fontos odafigyelnünk a kalciumbevitelére. A tejen kívül fontos kiemelni néhány nagyon tápláló növényt, amelyek nem csak kalcium, de vas és fehérjeforrásként is fontosak lehetnek.
Ezeket a növényeket mindenkinek érdemes hangsúlyosan fogyasztania – de különösen figyeljünk rájuk, ha növényi alapokon táplálkozunk, táplálunk hozzá. A növényekben gazdag étrend előnyei gyermekkorban is elvitathatatlanok, ha a kellő változatosságot biztosítjuk.
A másik nagyon fontos tápanyag, amire a gyermekeknek szükségük van, az egészséges zsír – kínáljuk őket minden nap, változatosan diófélékkel, magokkal, avokádóval, és ne felejtsük el az omega3 forrásokat (algaolaj, lenmagolaj/őrölt lenmag, vagy tengeri halak). Ha a gyermekünk fogyaszt tejtermékeket, legalább 2 éves korig válasszunk magas zsírtartalmút – és tovább is, ha válogatós gyermekről van szó. Italként vagy főzéshez helyette használhatunk kalciummal dúsított szója vagy zabtejet, de elsősorban a vízre támaszkodjunk, mint fő folyadékforrás.
Ne felejtsük el, hogy ősztől tavaszig minden Magyarországon élő gyermeknek szüksége van D vitamin kiegészítésre, és azoknak a gyermekeknek, akik nem vagy ritkán fogyasztanak állati eredetű ételeket, 1 éves kortól a B12 pótlás is elengedhetetlen.
A szénhidrátok gyermekeink elsőszámú energiaforrásai – és teljesen rendben van, ha a felnőttekhez képest arányaiban több tésztát, kenyeret, krumplit, rizst fogyasztanak, amíg a fentebb sorolt ételekből is hajlandóak enni mellé pár falatot. Ha a gyermekeink elfogadják a zöldségeket és gyümölcsöket, nem szükséges mindig teljes kiőrlésű gabonákat kínálnunk nekik, de a változatosságot szem előtt tartva fontos különféle gabonákkal (zab, rozs, hajdina, köles..) megismertetnünk őket.
Válogatós gyerekeknél elsősorban azt nézzük, minden fő ételtípusból elfogadnak-e legalább 3-5 félét – ha ez nincs meg, mindenképp konzultáljunk szakértővel!
Ha azt érezzük a gyermekünk túl kevés ételt fogyaszt, az első lépés mindig a pontos dokumentáció. Ez nagyon fontos, mert enélkül egyetlen szakember se fogja tudni megmondani nekünk, hogy mire van még szüksége. Készítsünk előtte utána fotókat a tányérjairól (így kiderül, ha pl. túl nagy adagokat tálalunk), írjuk fel időpontokkal a nasikat. Ha 3-5 napnyi pontos étkezési naplónk van, az már jó kiindulási pont, de egy összetettebb kérdéshez akár hetekig-hónapokig is szükséges vezetni a naplót. Ez jó alkalom arra, hogy rendszerezzük az étkezési időpontokat (napi 5, maximum 6 étkezés – a folyamatos nasizás a jó evés kárára mehet!), és odafigyeljünk a családi evéskultúrára – a gyermekek másolással tanulnak leginkább.
Üljünk közösen asztalhoz, ahányszor csak alkalmunk van rá. Ha mi élvezettel esszük az ételt, nekik is kívánatosabb lesz – és esetleg anya vagy apa tányérjából bátrabban falatoznak. Töltsünk sok időt a szabadban, kínáljuk ott pl. Az uzsonnát – friss levegőn az étel is jobban esik!
A másik nagyon fontos kérdés a növekedési görbe, ez legyen kéznél, ha tanácsot kérünk – lassan növekedő babáknál havi 1, lassan növekedő gyermekeknél három havonta 1 súly és magasságmérés szükséges. Ennél gyakrabban mérni teljesen felesleges.
Ha a gyermekünk a ducibb, jóevő kategóriába esik, sosem kezdünk megszorító diétába, csupán rendszerezzük az étkezési időpontokat, és a zöldségek, gyümölcsök fogyasztását növeljük, miközben a feldolgozott ételek arányát csökkentjük, és közös időtöltéssel ösztönözzük a mozgásra.
Ha szükséged van segítségre, keress bátran!
